Nyár volt, s blúzát

A szél kibontotta

Egy felhőt vizsgáltam

Aztán meg rávonta

A nyirkos kis mellekre

A kezemet, hátha

Szerelmesek leszünk

Aztán meg a lába

Közé terelgette

Mind az öt ujjamat

Kettő becsúszott

Három kinn maradt

Ő álmodozni kezdett

Én meg csak azt tudtam

Hogy kiosont valami

A rétre a nyomunkban

Aztán már rájöttem

Hogy a húsunk szaga

Az övé ázott szalma

Az enyém vaspor, meg naspolya

Aztán már megszoktam

Azt, hogy többen vannak

Ebben a dologban

És csak szaporodnak

A bogarak, a hangyák

A bőrünkön mászkáltak

Egyet elmorzsoltam

A hasamon, s hátráltak

A többiek elhúzva

Az egyet, aki meghalt

Volt ott szomorúság

A madarak meg egy dalt

Ismételgettek, én meg

Mint egy klipben

Arra integettem, ahol

Gondoltam, van Isten

És volt is ott valaki

Hátul a sötétben

De hátha az ördög az

Hagytam a fenébe

Aztán már megszoktam

Azt, hogy többen vannak

Ebben a dologban és

Jeleket hagynak

De hiába jóslatok és

Hiába az álmok

Csak a rétre emlékszem

Meg a nőre, ahogy áll ott