["Fantázia" dalszöveg]

[1. verze: Spacc]

Azt hittem megjavulok, most mégis

Elakadok és leszakad az ég is

Ha az élet velem gonosz, azzá válok én is

Ne aludj el, még maradj velem ébren

Álmaimban úgy érzem, elvérzem

Ha elalszol, én fennmaradok

És az álmodó arcodat nézem, nézem

[Refrén: Spacc]

Kettőnkről fantáziálok

De körülöttünk már régen elhervadtak a virágok

Fogolyként tartanak zárva, engem ábránd világok

Nem lehet már többet enyém az akit én imádok

Kettőnkről fantáziálok

Nem akarok, mégis veszekszünk

Én folyton piálok

Szemembe nézel és azt mondod: "nem tudom kit látok"

A padlón üvegszilánkok, a távolban látom a villámot

[2. verze: Spacc & M Ricch]

Segítségért kiáltottam, de ő еngem már engem hallott

Egyеdül a könnyeimben, összetörve alszom

Te voltál az egyetlen ami életben tartott

Elhagytál és így lettem belül egy halott

Belül egy halott

Odaadtam a szívemet, most kérném vissza

Ezzé váltam: pesszimista

Észre se vettem, a véremet szívta

Minden tiszta, minden rendben jól vagyok

Mondom ha megszólalok, aztán nagyot sóhajtok

Tűz nélkül lassan megfagyok

Hogy kivel megyek, és én merre nem

Kérdezett már, nem élvezem rég az életem

És bezárul egy ajtó, de nem nyílik másik

Tüzet raktam, de a lelkem így is fázik

Az idő nem gyógyít, ellenem dolgozik

De megfordíthatnád

Ha a lopott szívem nekem egyszer visszaadnád

Vagy ha odafigyeltem volna, hol van a határ

Ne sajnáld, majd én sajnálom

Megszoktam már hogy hibázom

Ok nélkül miért kell vitáznom

A pokol felett hintázom

Miért kell ezt csinálnom, azt hittem megjavulok

Most mégis, mégis

[Outro: Spacc]

Kettőnkről fantáziálok

De körülöttünk már régen elhervadtak a virágok

Fogolyként tartanak zárva, engem ábránd világok

Nem lehet már többet enyém az akit én imádok