Rajtammaradt télikabát

Forró lettél, nagy lomha takaró

Kigombollak, télikabát

Vitorlázzunk szélben, mint a hajó

Nyomj a földhöz, télikabát

El ne szálljak, érzem a hajlamot

Mit szólsz hozzá, télikabát?

Megértük az új tavaszot

A fák mind túlöltöztek

Lányok mind levetkőztek

Autók meg összetörik maguk

A szél meg fúj, az őrült

Télen mi énbelém gyűlt

A szél most szétfújja, árasztja szanaszét

Lányok meg szét az utcán

Járnak, mint isten ujján

Záródik fényesen a marok

A szél csak fúj, az őrült

És aki túl elszédült

A szél most szétfújja a városban szanaszét

Én talpig télikabátban

Nagy nehéz boldogságban

A lányok meg túlvetkőzték maguk

Rajtammaradt télikabát

Még nem tudtam reggel, hogy ilyen ez

Kigombollak, télikabát

Szélben csapdoss, nagy lomhán ijedezz

Túlvetkőztek, télikabát

Túlvetkőztek, érzik a hajlamot

Na, mit szólsz hozzá, télikabát?

Megértük az új tavaszot

A szél meg rá, az őrült

Könnyű az új cipőjük

Vékony a rájuk tapadt ruha

Ringnak az isten ujján

Szórul-szóra megtanulnám

Sorba a lábuk, a combjuk, a fenekük

Ez évben harisnyájuk

Feketén feszül rájuk

S átlátszik, átlátszik, átlátszik az egész

A bőrön vékony pántok

Húzódnak, ostorátok

És minden átlátszik, átlátszik remekül

A szél meg fúj, az őrült

És jár a túlvetkőzült

Üdvözült, levetkőzött, a széltől jól legyőzött, kivetkőzött tömeg

Rajtammaradt télikabát

Mit is mondjak? Élünk és fúj a szél

Kigombollak, télikabát

Nem gyilkolt meg hát minket ez a tél

Nem gyilkolt meg, télikabát

Pedig akart, és mégse sikerült

Mit szólsz hozzá, télikabát?

Gyilkos tél volt, lám, mégse sikerült

Mit szólsz hozzá, télikabát?

Még ennek a télnek se sikerült