Túl sűrűn teszi fel a kezét

Helyettem a szerelem

Én már fel se nézek

Túl igaz, hogy szép legyen

De az én formám sosem

Tagadja meg magát

Holdfényben a két szék között

Téged is megtalált

Magadtól idéztél

Mikor felhúztalak

Csak azt nem említetted

Hogy már te sem vagy szabad

Azóta mindig ősz van, és ne is jöjjön tél

Félig üres pohár, mióta nem öntöttél

Azóta mindig ősz van, és ne is jöjjön tél

Félig üres pohár, mióta nem öntöttél

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem еreszt engem sеm az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Ha rám köszön egy emlék

Biztos te vagy a főhőse

Én már meg sem állok

Megyek tovább előre

Egy irány van előttem

Ahol te is lehetsz

Arra lejt kezem

Hátha visszaintegetsz

Azóta mindig ősz van, és ne is jöjjön a tél

Félig üres pohár, mióta nem öntöttél

Azóta mindig ősz van, és ne is jöjjön tél

Félig üres pohár, mióta nem öntöttél

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Hű képet ad, míg képzelem

Az a nyár végi este

Hű képet ad, míg képzelem

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este

Nem ereszt engem sem az a nyár végi este